Judit szerint a félelem gyökere egy szomorú dologhoz, egy USA beli sorozatgyilkossághoz köthető, ahol az elkövető gyakran öltött bohóc jelmezt. Emellett az ember természeténél fogva tart az ismeretlentől, furcsaságoktól. Ha meglátunk valakit az utcán, aki furcsa színes ruhákban eltúlzott mozdulatokkal csinál viccet valamiből valljuk be őszintén minimum, hogy felhúzzuk a szemöldökünket. A bohócmaszk vagy smink mögé pedig kiválóan el lehet rejtőzni. Ezt persze filmvilág is felismerte és előszeretettel használja a karakternek ezeket a vonásait alkotásaiban, mely nagyban hozzájárul a bohóc-parához.
Érdemes azonban különbséget tenni a valódi, edukált, hivatásos bohócok és azok között, akik csak felcsaptak egy piros orrot. Kevesen tudják ugyanis, hogy a bohócoknak nagyon is fontos küldetésük van. Az első sorban cirkuszokból ismert figurák nem csak összekötik az előadás bizonyos részeit, de fel is oldják az előző műsorszám – például kötélmutatvány, magasság, veszély – által generált feszültséget. Ami pedig ennél is lényegesebb, nem csak az előadás által generált feszültségtől igyekeznek megszabadítani, de a hétköznapok során ránk rakódottaktól is. Céljuk, hogy pár percre kiszakadjunk az életünkből, eszközül pedig a nevetést választja, melynek oly sok jótékony hatása közismert. Gondoljuk csak a bohócdoktorokra, de az sem véletlen, hogy a középkori játékokban csak az udvari bolondoknak volt megengedett kritikát megfogalmaznia az udvarral szemben.
Ebben a rohanó világban pedig egyre nagyobb szükségünk van ezekre a különleges élményt nyújtó különleges figurákra.
A teljes beszélgetést itt tudod visszahallgatni!